Első rész,~'

Első "igazi" rész

Arra gondoltam, hogy bemásolnám az első részt, hogy tudjatok valamit is. Aki olvassa/olvasta az SzJG könyv sorozatot, annak nagyon ismerős lehet a stílus, azt tudom. Eléggé sablonosra sikerült. :( De a következő rész nem lesz ennyire sablon anyag, amiben reménykedem, mert még nem írtam meg. :D Addig is olvassátok az első részt, pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel és osszátok a blogot! :)

 Ui.: Ha meg lesz a 3-5 új feliratkozó, akkor megsúgom: látható lesz Karácsonykor a 2. rész is! :) /Feliratkozni úgy lehet, hogy az oldalt látható fejlécben megkeresed az "Olvasók" c. részt, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra rákkattolsz és onnantól már gyerek játék. :)/

**Szerda

Reggel a szokásos dolgaimat intéztem el. Mindig, minden nap 6 órakor szól a telefonom ébresztője, de a lustaságom és az álmosságom végett mindig kinyomom. Ezért is állítottam be, hogy negyedóránként szóljon az ismétlő. 6:15-kor újból megszólal, azt is kinyomom. Fél hétkor, az utolsó ébresztésnél már kinyomom véglegesen, és csukott szemmel, már rutinból nyúlok a párnám alá, ahonnét a távkapcsolómat halászom ki, megnyomom az ír zöld gombot, és rákeresek -mindez csukott szemmel! -a kedvenc csatornámra, a Comedy Central-ra. Reklám, és a susogós mackók. Brandon és Sanya. 20 perc elteltével a mostoha keltett, a szokásos és reggel feltűnően zavaró ajtókopogásával, ami addig szokott hallatszani, amíg ki nem tárom neki. Köszönt egy "jó reggelt"-et, én pedig valami olyasmit vissza morogtam és elmentem slozira. Megmosakodtam, a szobámba visszaérve a már erre a szent napra elővett ruháimat vettem magamra. Aztán a karácsony miatt "feldíszített" íróasztalomról -egy piros szánkó, két télapó és egy kerámia angyalka a díszítés, ja meg egy karácsonyi mintás csomagolópapírba bugyolált Popcorn-os doboz, amit ceruzatartónak használok -a piros szánkóból a mikulás mögül kivettem a kék tégelyes, fehér kupakos Color Trend-es szempillaspirálomat, bementem a fürdőbe, ami egyáltalán nincs messze a szobámtól, csak kilépek és már ott is van. A tükörben megfésülködtem és a szempilláimat szépítettem. A szobámból kihozott dugig pakolt hátizsákommal baktattam le a lépcsőn. Barbi az asztalnál ült, kávézgatott miközben egy napilapot olvasott. Amint meglátott felállt, és elkérte a zöld tízórais dobozomat. Apa a reggelit készítette, szóval ő is elvolt. Amíg mostoha -nem kell félreérteni, szeretem Barbit -a dobozomba süllyesztette a szendvicsem mellé a papír ötszázast, addig én elhappoltam apától az egyik szendvicset. Egy 1 literes körtés Cappyt emeltem fel a földről, s raktam bele a táskámba a kajámmal és a pénzzel együtt, felöltöztem, a tükörben még pár utolsó igazítást tettem a hajamon, hogy mégse nézzek ki olyan nagyon hülyén, és már mentem is. 7:20 tájékán indultam el, és 7:40 - 7:50 között már ott is vagyok a sulimban. Az ajtó előtt a barátaim vártak, már egy adott témát veséztek ki éppen. 55 körül indultunk be, és széledtünk szét... mármint Atison kívül mindenki sietett órára.

Első óra Biosz. Annyira nem gáz. Se nem érdekes, se nem unalmas. A tanárnak köszönhető, hogy van mit leírni. Remek.

Kicsengetéskor mindenki felállt és ment az osztálytermébe -mert ilyenkor mindig mások termébe, vagy külön terembe vándorolunk órákra. A táskámba raktam a tankönyveimet és akartam készülni a következő órára, csak nem tudtam, hogy mi az. Ezért elővettem a körtés üccsimet. Sipi váratlanul megdobott egy alufólia galacsinnal, de olyan erővel dobta, hogy az üveg majdnem kiesett a kezemből. Poénnak vettem, szóval ilyet szóltam:

- Mondjad!

- Bocs, nem neked ment -mentegetőzött, én pedig ösztönösen elmosolyodtam. Tématerelésként megkérdeztem, hogy milyen óránk lesz. -Matek -vágta rá Dórival együtt, mire összenéztek és felnevettek.

Harmadik óra -angol -után német, aztán töri. Izgalmakkal teli pillanatok voltak, az egyszer biztos. Hm. Mire mennék én irónia nélkül? És most itt ülök ofőn, mellettem pedig Sipi pattogtat egy gumilabdát. Tiszta megenyhülés, mert ennél az óránál lazábbak nincsenek, az tutker. Beszélgettünk a jegyekről, az ofő mesélt valami érdekes történetet. Aztán valahogy Atis is belekeveredett a témánkba. Ezért Holly szépen lassan csúszott le a padjában, hogy meg ne lássa senki a rákvörös képét. Azt hiszem, megúsztam. :)

Otthon minden ment a maga módján. A házimnak a felét megcsináltam, aztán lógtam neten. Chateltem Dórival, aztán kockultam tovább. Apa hazajött, és elmondta, hogy 1 hétig nem lesz itthon, így ne várjuk őt haza. Barbi pedig "szabadságot" kapott, amit úgy kell érteni, hogy neki most kellett volna velük menni, de aztán mégsem. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, de örülök, hogy van, aki vár itthon. :)

**Csütörtök

Te jó Isten! Reggel olyan fejjel ébredtem, hogy az valami hihetetlen. A hajam égnek állt. Uff.

Nem sokára karácsony, alig két hét! :) Yeeyy. Az a legjobb benne, hogy végre szünet. Komolyan mondom, annyira unom már az egész iskolát, hogy az valami hihetetlen. A tegnap estét végigtanultam, mert kiderült, hogy írunk fizikából. Remek. Tényleg remek.

- Mi a hatosra a válasz? -fordult hátra a szinte fekete hajú osztálytársam. Unottan néztem rá, mivel vagy hússzor kérdezte meg a válaszokat.

- Nem tudom -a szünet zaja elnyomta a hangomat, ebből az következik, hogy nem értett semmit. -Nem tudom!

- Ja, jó -mosolyodott el erőltetetten, majd a könyvét megfogva fordult vissza hozzám és leste, hogy mit csinálok. Persze, hogy a feladataimat akarta lemásolni.

- Gabi -szólítottam meg halkan. -Tanultál?

- Nem. Ma tudtam meg, hogy írunk.

- Haha, az jó, mert én meg tegnap este -húztam el a számat és együtt bújtuk tovább a könyveket.

Fizikára a tanár a dolgozat lapok nélkül jött be, ami váratlanul ért. Nem írunk? Nem írunk!! Jaj, de mekkora nagy megkönnyebbülés. Ehelyett összefoglaltunk, megbeszéltük, hogy jövőhét hétfőn írunk egy próbát, aztán majd az az utáni órán, azaz egy hét múlva doli. Fantasztikus.

Németen, mint mindig szét untam az agyamat, és összefirkáltam mindennel a könyvemet. Próbáltam valamit rajzolni, de nem sikerült. Végül firkantottam egy gombát, ami szerintem jól sikerült, de természetesen Dóri lefikázta, úgyhogy... vagy csak egy irigy dög. Nem az. Nem értem. Ha ő nem tud rajzolni, akkor miért kell az enyéimet becsmérelni? :(

Földrajz volt az utolsó óra, előtte volt egy Töri, úgyhogy megint izgalmakkal teli napot élhettem át. Holnap viszont már Péntek, ami a legeslegjobb!

Otthon Barbi várt a borsófőzelékkel, ami a kedvencem is, főleg, amit ő csinál. :) Vágott a főzelékembe két szál fürstlit, és már neki is állhattam az ebédnek. Megcsináltam gyorsan a házikat, belenéztem néhány könyvbe és már is nyomultam a gép elé, hogy meglessem YouTube-on az új videókat. Pár emberke, akikre feliratkoztam töltött fel videót, ezzel foglaltam el magamat körülbelül másfél órára.

Facebook-ra ahogy felléptem, kaptam két üzenetet.

Dóri: „Holnap írunk valamiből?”

Én: „Hát, ő izé... szóval nem. :D Miért írnánk?”

Dóri: „Csak mert lesz kémia.”

Én: „Ó, tényleg. De úgy sem írat, se feleltet. Vagyis nem tudom. Azért jobb, ha átolvassuk legalább egyszer. :)”

Dóri: „Igen. :)”

Ez volt Dórival, több nem. Vártam még pár percet, hátha ír, de nem írt.

Atis: „Cső”

Én: „Szia.” -te jó Isten! Rám írt. :)

Atis: „Mizu?”

Én: „Lazulás van. :)”

Atis: „Zsír.”

Ennyi? „Zsír”? Bár tőle mit is várhattam. Vártam még az üzenetére, aztán elkezdtem görgetni lefelé és a posztokat olvasgatni, mikor megint rám írt valaki. Atis. :)

Atis: „Ráérsz holnap suli után?”

Ó. Most randira hívott? A szívverésem felgyorsult, a hasamban nyomást éreztem az izgulástól. Nem tudtam mit írni neki, mikor újból megkérdezte.

Én: „Várj, megnézem a naptáramban.”

Atis: „:)”

Mekkora gáz vagyok... „Várj, megnézem a naptáramban.” Úristen.

Én: „Igen, ráérek.”

Atis: „Zsír. Akkor holnap a termed előtt várlak. Hány órád lesz?”

Én: „Hat. :( Neked?”

Atis: „Nekem öt, de nem baj, elleszek. :)”

Én: „Király :)”

Atis: „Az. Akkor holnap, cső.”

Én: „Szia.” -és a szívem ezerrel repesett. Mekkora egy jó fej! Repdesek az örömtől.