Első rész,~'

Első "igazi" rész

Arra gondoltam, hogy bemásolnám az első részt, hogy tudjatok valamit is. Aki olvassa/olvasta az SzJG könyv sorozatot, annak nagyon ismerős lehet a stílus, azt tudom. Eléggé sablonosra sikerült. :( De a következő rész nem lesz ennyire sablon anyag, amiben reménykedem, mert még nem írtam meg. :D Addig is olvassátok az első részt, pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel és osszátok a blogot! :)

 Ui.: Ha meg lesz a 3-5 új feliratkozó, akkor megsúgom: látható lesz Karácsonykor a 2. rész is! :) /Feliratkozni úgy lehet, hogy az oldalt látható fejlécben megkeresed az "Olvasók" c. részt, a "Feliratkozás a webhelyre" gombra rákkattolsz és onnantól már gyerek játék. :)/

**Szerda

Reggel a szokásos dolgaimat intéztem el. Mindig, minden nap 6 órakor szól a telefonom ébresztője, de a lustaságom és az álmosságom végett mindig kinyomom. Ezért is állítottam be, hogy negyedóránként szóljon az ismétlő. 6:15-kor újból megszólal, azt is kinyomom. Fél hétkor, az utolsó ébresztésnél már kinyomom véglegesen, és csukott szemmel, már rutinból nyúlok a párnám alá, ahonnét a távkapcsolómat halászom ki, megnyomom az ír zöld gombot, és rákeresek -mindez csukott szemmel! -a kedvenc csatornámra, a Comedy Central-ra. Reklám, és a susogós mackók. Brandon és Sanya. 20 perc elteltével a mostoha keltett, a szokásos és reggel feltűnően zavaró ajtókopogásával, ami addig szokott hallatszani, amíg ki nem tárom neki. Köszönt egy "jó reggelt"-et, én pedig valami olyasmit vissza morogtam és elmentem slozira. Megmosakodtam, a szobámba visszaérve a már erre a szent napra elővett ruháimat vettem magamra. Aztán a karácsony miatt "feldíszített" íróasztalomról -egy piros szánkó, két télapó és egy kerámia angyalka a díszítés, ja meg egy karácsonyi mintás csomagolópapírba bugyolált Popcorn-os doboz, amit ceruzatartónak használok -a piros szánkóból a mikulás mögül kivettem a kék tégelyes, fehér kupakos Color Trend-es szempillaspirálomat, bementem a fürdőbe, ami egyáltalán nincs messze a szobámtól, csak kilépek és már ott is van. A tükörben megfésülködtem és a szempilláimat szépítettem. A szobámból kihozott dugig pakolt hátizsákommal baktattam le a lépcsőn. Barbi az asztalnál ült, kávézgatott miközben egy napilapot olvasott. Amint meglátott felállt, és elkérte a zöld tízórais dobozomat. Apa a reggelit készítette, szóval ő is elvolt. Amíg mostoha -nem kell félreérteni, szeretem Barbit -a dobozomba süllyesztette a szendvicsem mellé a papír ötszázast, addig én elhappoltam apától az egyik szendvicset. Egy 1 literes körtés Cappyt emeltem fel a földről, s raktam bele a táskámba a kajámmal és a pénzzel együtt, felöltöztem, a tükörben még pár utolsó igazítást tettem a hajamon, hogy mégse nézzek ki olyan nagyon hülyén, és már mentem is. 7:20 tájékán indultam el, és 7:40 - 7:50 között már ott is vagyok a sulimban. Az ajtó előtt a barátaim vártak, már egy adott témát veséztek ki éppen. 55 körül indultunk be, és széledtünk szét... mármint Atison kívül mindenki sietett órára.

Első óra Biosz. Annyira nem gáz. Se nem érdekes, se nem unalmas. A tanárnak köszönhető, hogy van mit leírni. Remek.

Kicsengetéskor mindenki felállt és ment az osztálytermébe -mert ilyenkor mindig mások termébe, vagy külön terembe vándorolunk órákra. A táskámba raktam a tankönyveimet és akartam készülni a következő órára, csak nem tudtam, hogy mi az. Ezért elővettem a körtés üccsimet. Sipi váratlanul megdobott egy alufólia galacsinnal, de olyan erővel dobta, hogy az üveg majdnem kiesett a kezemből. Poénnak vettem, szóval ilyet szóltam:

- Mondjad!

- Bocs, nem neked ment -mentegetőzött, én pedig ösztönösen elmosolyodtam. Tématerelésként megkérdeztem, hogy milyen óránk lesz. -Matek -vágta rá Dórival együtt, mire összenéztek és felnevettek.

Harmadik óra -angol -után német, aztán töri. Izgalmakkal teli pillanatok voltak, az egyszer biztos. Hm. Mire mennék én irónia nélkül? És most itt ülök ofőn, mellettem pedig Sipi pattogtat egy gumilabdát. Tiszta megenyhülés, mert ennél az óránál lazábbak nincsenek, az tutker. Beszélgettünk a jegyekről, az ofő mesélt valami érdekes történetet. Aztán valahogy Atis is belekeveredett a témánkba. Ezért Holly szépen lassan csúszott le a padjában, hogy meg ne lássa senki a rákvörös képét. Azt hiszem, megúsztam. :)

Otthon minden ment a maga módján. A házimnak a felét megcsináltam, aztán lógtam neten. Chateltem Dórival, aztán kockultam tovább. Apa hazajött, és elmondta, hogy 1 hétig nem lesz itthon, így ne várjuk őt haza. Barbi pedig "szabadságot" kapott, amit úgy kell érteni, hogy neki most kellett volna velük menni, de aztán mégsem. Nem tudom, hogy ennek mi az oka, de örülök, hogy van, aki vár itthon. :)

**Csütörtök

Te jó Isten! Reggel olyan fejjel ébredtem, hogy az valami hihetetlen. A hajam égnek állt. Uff.

Nem sokára karácsony, alig két hét! :) Yeeyy. Az a legjobb benne, hogy végre szünet. Komolyan mondom, annyira unom már az egész iskolát, hogy az valami hihetetlen. A tegnap estét végigtanultam, mert kiderült, hogy írunk fizikából. Remek. Tényleg remek.

- Mi a hatosra a válasz? -fordult hátra a szinte fekete hajú osztálytársam. Unottan néztem rá, mivel vagy hússzor kérdezte meg a válaszokat.

- Nem tudom -a szünet zaja elnyomta a hangomat, ebből az következik, hogy nem értett semmit. -Nem tudom!

- Ja, jó -mosolyodott el erőltetetten, majd a könyvét megfogva fordult vissza hozzám és leste, hogy mit csinálok. Persze, hogy a feladataimat akarta lemásolni.

- Gabi -szólítottam meg halkan. -Tanultál?

- Nem. Ma tudtam meg, hogy írunk.

- Haha, az jó, mert én meg tegnap este -húztam el a számat és együtt bújtuk tovább a könyveket.

Fizikára a tanár a dolgozat lapok nélkül jött be, ami váratlanul ért. Nem írunk? Nem írunk!! Jaj, de mekkora nagy megkönnyebbülés. Ehelyett összefoglaltunk, megbeszéltük, hogy jövőhét hétfőn írunk egy próbát, aztán majd az az utáni órán, azaz egy hét múlva doli. Fantasztikus.

Németen, mint mindig szét untam az agyamat, és összefirkáltam mindennel a könyvemet. Próbáltam valamit rajzolni, de nem sikerült. Végül firkantottam egy gombát, ami szerintem jól sikerült, de természetesen Dóri lefikázta, úgyhogy... vagy csak egy irigy dög. Nem az. Nem értem. Ha ő nem tud rajzolni, akkor miért kell az enyéimet becsmérelni? :(

Földrajz volt az utolsó óra, előtte volt egy Töri, úgyhogy megint izgalmakkal teli napot élhettem át. Holnap viszont már Péntek, ami a legeslegjobb!

Otthon Barbi várt a borsófőzelékkel, ami a kedvencem is, főleg, amit ő csinál. :) Vágott a főzelékembe két szál fürstlit, és már neki is állhattam az ebédnek. Megcsináltam gyorsan a házikat, belenéztem néhány könyvbe és már is nyomultam a gép elé, hogy meglessem YouTube-on az új videókat. Pár emberke, akikre feliratkoztam töltött fel videót, ezzel foglaltam el magamat körülbelül másfél órára.

Facebook-ra ahogy felléptem, kaptam két üzenetet.

Dóri: „Holnap írunk valamiből?”

Én: „Hát, ő izé... szóval nem. :D Miért írnánk?”

Dóri: „Csak mert lesz kémia.”

Én: „Ó, tényleg. De úgy sem írat, se feleltet. Vagyis nem tudom. Azért jobb, ha átolvassuk legalább egyszer. :)”

Dóri: „Igen. :)”

Ez volt Dórival, több nem. Vártam még pár percet, hátha ír, de nem írt.

Atis: „Cső”

Én: „Szia.” -te jó Isten! Rám írt. :)

Atis: „Mizu?”

Én: „Lazulás van. :)”

Atis: „Zsír.”

Ennyi? „Zsír”? Bár tőle mit is várhattam. Vártam még az üzenetére, aztán elkezdtem görgetni lefelé és a posztokat olvasgatni, mikor megint rám írt valaki. Atis. :)

Atis: „Ráérsz holnap suli után?”

Ó. Most randira hívott? A szívverésem felgyorsult, a hasamban nyomást éreztem az izgulástól. Nem tudtam mit írni neki, mikor újból megkérdezte.

Én: „Várj, megnézem a naptáramban.”

Atis: „:)”

Mekkora gáz vagyok... „Várj, megnézem a naptáramban.” Úristen.

Én: „Igen, ráérek.”

Atis: „Zsír. Akkor holnap a termed előtt várlak. Hány órád lesz?”

Én: „Hat. :( Neked?”

Atis: „Nekem öt, de nem baj, elleszek. :)”

Én: „Király :)”

Atis: „Az. Akkor holnap, cső.”

Én: „Szia.” -és a szívem ezerrel repesett. Mekkora egy jó fej! Repdesek az örömtől.

1. Családról, barátokról bővebben

Manuel Rodriguez Duliesa (43, Apa)

Magyar csapatokkal utazik el a világ számtalan pontjára csak azért, hogy életeket menthessen. Ezzel hálálja meg mindenkinek, hogy segítettek rajtunk. És ő is segíteni akar a bajba jutottakon. A legjobb apa a világon.
Barna, mandula szeme van, a haja már-már fekete, de igazából extra sötétbarna. Viszonylag sovány, de inkább átlagos testalkata van. :) A kiképzése miatt izmosodott.  És magas. :)

Diósi Barbara (39, Mostohaanya)

A magyar csapatok -amiben apu szolgál- orvosa. Minden ötödik utazásra magukkal viszik, mivel 5 orvos szolgál az intézményben.
Kék szemű, világosbarna hajú. Vékony alkata van, és magas. Mint ahogy apa munkatársa mondta, hogy szép telt idomai is. Hát izé... 

Holly Hanna Duliesa (16, én)

A múltamat apu valamennyire elmesélte. Most frankón élek, barátaim vannak, jó a tanulmányi átlagom, szinte sok mindenkivel kijövök. Az angol tanár megjegyzett engem magának, mivel szinte minden óráján röhögőgörcsöt kapok. :)
Ugyan olyan barna és mandula szemem van, mint apunak. Hosszú, barna hajam van, néhol olyan sötét, mint apáé. Vékony alkatom van, viszonylag magas vagyok, szemüveget hordok úgy alkalom adtán (Tv, suliban táblához és monitorhoz kell hordanom inkább, szóval szemüvegesnek mondhatom magamat). 

Kapos Dóra (16, barátnő)

Dórival kilencedik óta jóba vagyok. Egy suliba járunk, osztály társak vagyunk, és mind a ketten tizedikesek! :) Amit tudni kell róla, hogy cukiság mániás, szóval minden ruhája arra utal, hogy szín tiszta rajongója (Haha...:D) a cuki dolgoknak. Ezért Istenítik őt sokak (fiúk), mivel nagyon szép a lány. Emelem kalapom a szülei előtt. (Haha... ismét. :D)
Szőkés-barna haja van, mélykék szemekkel. Szint úgy vékony, mint én, alacsony.

Horváth Natasa és Szücs Janka (17, 16, barátnők)

Tizenegyedikesek, és menő arcok. Róluk annyit tudni, hogy Natasa az, aki dirigál (amúgy vág az esze mint a borotva, szóval a tanárok kedvence is, de attól még én is szeretem, mivel irtó jó arc), Janka pedig aki egyetért és megerősít. Szóval szépen esztétikusan támogatják egymást. Janka kevésbé olyan eszes mint Nati, de ő sem panaszkodhat a jegyeire. Érdeklődési kör...? Ki tudja. :D

Nati: magas, de tényleg nagyon magas!! Testalkata karcsú, szőke haja van, amit minden nap állandóan kivasal. Zöldes-barna a szeme, ami eléggé jellegzetes.
Janka: alacsonyabb fél fejjel, sovány fekete hajú és világító kék szeme van. Úgy tud nézni, hogy néha megtántorodok tőle. :D

Sípos Flórián (Sipi, 17, barát)

Osztálytárs, padtárs. Szemüveges, okos, sokat olvas. Kedves... és nem tagadom, hogy próbálkozik néha órákon, de inkább úgy teszek, mintha észre se venném. Nem akarom megbántani.
Vörös hajú, zöld szemű. Kb. ugyan olyan magasságban van velem.

Szabó Attila (Atis, 17, barát +kiszemelt)

Brutális amit művelt a múltkor! :D Irtó cuki, barnás-vöröses haja van, amit mindig olyan menőn lő be. Zöld a szeme, az az egzotikusan furcsa, de csodálatos zöld szem. Rettentő különleges egy személyisége van. Avantgárd művész, szóval már le tett valamit az asztalra. Sok rajzot szokott szétosztani  az osztályában és nekünk is (amik általában az unalmas órákon -az összesen :) -szoktak készülni). Ahogy megfigyeltem, direkt nekem adta a legjobb rajzokat. Vagy csak én vagyok ilyen egoista, hogy úgy vélem, bejövök neki, és ezért én vagyok a kiválasztott, akinek csakis a legszebb munkák adhatók. Aztán megláttam más kezében egy eszméletlenül jól sikerült szörny rajzot. Mindig azt hiszem, hogy van nála esélyem, de aztán mégsem. Amúgy magas. :)

0. Prológus

Újabb történet tőlem. :) Arra gondoltam,  hogy a sok One Direction történet mellett ideje lenne belekezdenem egy olyanba, ami nem a srácokról szól. Igazából már én is unalmasnak találom a sok blogot, ami csak róluk szól, de nem bántás, semmi féleképpen sem! Csak már túl sok. Ennyi. :) A történetet fantasy stílusra akarom építeni, tele sok mágikus és nem mágikus lényekkel, tündérekkel, varázslókkal, boszikkal meg ilyenek. Azt le szeretném szögezni, hogy vámpírt nem szeretnék -vérfarkassal egyetemben -a történetbe süllyeszteni. Ennek megfelelő hely a Twilight illetve sok más sorozat és film egyaránt. De nem szeretném húzni az időt. 

Ui.: Még azt szeretném mondani, hogy egy új "műfajban" is kipróbálom magamat. Ha nem jön be, akkor maradok a "romantikus" történeteknél, mert az már megy. Csak unom. :D

Holly Hanna Duliesa (16)

A főszereplő lány. Már megszoktam, hogy lány karakterekkel megyek ide-oda, és mivel én is lány vagyok, így a gondolatát is mélyebben tudom magyarázni.

Holly vagyok, 16 éves, és Európából, Magyarországról származom. A nevem érdekes lehet, mert egyáltalán nem ismerős magyaroknak. Eredetileg Új Mexikóból származom, mármint a szüleim ezt magyarázták be nekem. Szerintem semmi közöm nincs a mexikóiakhoz, de ez már csak legyen az én bajom. Hogy hogyan kerültünk ide ebbe az országba? Most figyeljetek! :) Apu elméletileg anyu halála után döntött úgy, hogy elhagyja a szülővárosát, Mexikó várost. Nem tudott sehogyan eltartani, mindig szűkösen és rosszul éltünk egy faviskóban. (Ezt apa mesélte el nekem, mikor már úgy véllte, hogy elég nagy vagyok ahhoz, hogy ilyenekről tudni véljek. Sajnos tévedett, mivel azután az időszak után 2 évre megnémultam). Volt egyszer valamilyen támadás a várostól nem messze lévő kis faluban, ahonnan tömegesen özönlöttek a lények. Igen. Lények. Jól olvastad. Innentől nem értettem semmit. Aztán újból elmesélte nekem a történetet, amikor én kértem meg rá... folytatom. A faviskót úgy, ahogy volt szétszedték. Apa velem a karjában futott ahogy csak tudott, mindenen keresztül átgázolt. Patakokon, folyókon úszott át velem csakis azért, hogy megmeneküljünk. 1 nap után egy barlangban leltünk új otthonra. Minden nap vadászott, gyűjtögetett hajnalban, miközben én aludtam. Az első pár napra a gyűjtött terméseket és húsokat megkereste, majd gyors építkezésbe kezdett. Kövekkel próbált kisebb rést hagyni a barlang bejáratán, hogy ne tudjon semmi beférkőzni az álmomba. Az "építkezés" tartott 1 hétig körülbelül. Meg volt az ágyam, apa ágya, elegendő fa a tűzhöz. Ez a nomád élet tartott el egy fél évig... jöttek csapatok, furcsa nyelven beszéltek. Betörtek a barlangba. Csak engem láttak, ahogy alszok. Egy nő ott maradt velem, míg a többiek elmentek másfele. Apa pont a gyűjtögetésből jött haza, amikor meglátta, hogy a nő fog a kezében és mosolyogva bámul. Apu mindennel dobálta őt, mire a csapat többi tagja vissza ért és lefogták. A furcsa nyelvből átváltott a mi nyelvünkre, és megkérdezte: Mi történt? Apa válasza csak ennyi volt: Lények, menekülés, gyerek. Segítsen! Pár nap múlva indult a gép egy idegen régióba, egy idegen országba és egy idegen városba. Mármint apának idegen volt, én akkor még semmiről nem értettem. Így kerültünk ide. Apa itt kapott állást, miután letette a nyelv vizsgáját magyarból. Segít a más régiókban élő eltűnteknek, vagy bajbajutottakon, mint egykor nekünk is segítettek. Most már csak meghatódok azon, hogy mennyire szerencsésnek vallhatjuk magunkat azzal, hogy ránk találtak. A magyarok.

A nő, aki azon a napon tartott a kezében, a mostoha anyám lett, akit szeretek és tisztelek. Diósi Barbara, 39 éves, és a csoportnál orvos. Apa Manuel Rodriguez Duliesa, 43 éves, és az ő történetét is tudjátok már. Barátaim Kapos Dóra, velem egy idős, egy suliba és egy osztályba járunk, a Pápai Petőfi Sándor Gimnáziumba, általános tagozatra. Szintén velem egy idősek, de a magas fokú német osztályba jár Horváth Natasa és oszálytársa Szücs Janka. Hogy fiúkról is beszéljek... Sípos Flórián, 17 éves, és osztály társak vagyunk, bece neve Sipi. Szabó Attila pedig a két tannyelvűre jár, de már tervezték a tanárok, hogy kiteszik onnét mert eszméletlen amit produkál. Hát, tényleg eszméletlen. :) Nem tagadom, hogy bejön... mert tényleg bejön. Csak van barátnője, és egyébként is csak havernak tart. Nem is akarom magamat azzal etetni minden nap, hogy így Atis, meg úgy Atis... Laci, Bálint és Balázs a három kocka haver, akikkel mindig el tudok témázni. Mindig érdekel, hogy mi olyan klassz azokon a játékokon, amiket ők annyira istenítenek. Persze őket az nem érdekli, hogy én érdeklődöm a "gépek" és "pc"-k iránt, mert nagyjából az összes kérdésemmel szét fárasztom az agyukat. Vicces. Geri és Karcsi kilencedikesek, de velük is jól el vagyok. Szünetekben mindig összefurok velük a büfében, vagy a folyosókon és leállunk beszélgetni. Ennyit a barátaimról. Bővebben azért nem informálok róluk, mivel a következő bejegyzés róluk szól majd. :)

Hű. Jó hosszú kis prológus.