Újabb történet tőlem. :) Arra gondoltam, hogy a sok One Direction történet mellett ideje lenne belekezdenem egy olyanba, ami nem a srácokról szól. Igazából már én is unalmasnak találom a sok blogot, ami csak róluk szól, de nem bántás, semmi féleképpen sem! Csak már túl sok. Ennyi. :) A történetet fantasy stílusra akarom építeni, tele sok mágikus és nem mágikus lényekkel, tündérekkel, varázslókkal, boszikkal meg ilyenek. Azt le szeretném szögezni, hogy vámpírt nem szeretnék -vérfarkassal egyetemben -a történetbe süllyeszteni. Ennek megfelelő hely a Twilight illetve sok más sorozat és film egyaránt. De nem szeretném húzni az időt.
Ui.: Még azt szeretném mondani, hogy egy új "műfajban" is kipróbálom magamat. Ha nem jön be, akkor maradok a "romantikus" történeteknél, mert az már megy. Csak unom. :D
Holly Hanna Duliesa (16)
A főszereplő lány. Már megszoktam, hogy lány karakterekkel megyek ide-oda, és mivel én is lány vagyok, így a gondolatát is mélyebben tudom magyarázni.
Holly vagyok, 16 éves, és Európából, Magyarországról származom. A nevem érdekes lehet, mert egyáltalán nem ismerős magyaroknak. Eredetileg Új Mexikóból származom, mármint a szüleim ezt magyarázták be nekem. Szerintem semmi közöm nincs a mexikóiakhoz, de ez már csak legyen az én bajom. Hogy hogyan kerültünk ide ebbe az országba? Most figyeljetek! :) Apu elméletileg anyu halála után döntött úgy, hogy elhagyja a szülővárosát, Mexikó várost. Nem tudott sehogyan eltartani, mindig szűkösen és rosszul éltünk egy faviskóban. (Ezt apa mesélte el nekem, mikor már úgy véllte, hogy elég nagy vagyok ahhoz, hogy ilyenekről tudni véljek. Sajnos tévedett, mivel azután az időszak után 2 évre megnémultam). Volt egyszer valamilyen támadás a várostól nem messze lévő kis faluban, ahonnan tömegesen özönlöttek a lények. Igen. Lények. Jól olvastad. Innentől nem értettem semmit. Aztán újból elmesélte nekem a történetet, amikor én kértem meg rá... folytatom. A faviskót úgy, ahogy volt szétszedték. Apa velem a karjában futott ahogy csak tudott, mindenen keresztül átgázolt. Patakokon, folyókon úszott át velem csakis azért, hogy megmeneküljünk. 1 nap után egy barlangban leltünk új otthonra. Minden nap vadászott, gyűjtögetett hajnalban, miközben én aludtam. Az első pár napra a gyűjtött terméseket és húsokat megkereste, majd gyors építkezésbe kezdett. Kövekkel próbált kisebb rést hagyni a barlang bejáratán, hogy ne tudjon semmi beférkőzni az álmomba. Az "építkezés" tartott 1 hétig körülbelül. Meg volt az ágyam, apa ágya, elegendő fa a tűzhöz. Ez a nomád élet tartott el egy fél évig... jöttek csapatok, furcsa nyelven beszéltek. Betörtek a barlangba. Csak engem láttak, ahogy alszok. Egy nő ott maradt velem, míg a többiek elmentek másfele. Apa pont a gyűjtögetésből jött haza, amikor meglátta, hogy a nő fog a kezében és mosolyogva bámul. Apu mindennel dobálta őt, mire a csapat többi tagja vissza ért és lefogták. A furcsa nyelvből átváltott a mi nyelvünkre, és megkérdezte: Mi történt? Apa válasza csak ennyi volt: Lények, menekülés, gyerek. Segítsen! Pár nap múlva indult a gép egy idegen régióba, egy idegen országba és egy idegen városba. Mármint apának idegen volt, én akkor még semmiről nem értettem. Így kerültünk ide. Apa itt kapott állást, miután letette a nyelv vizsgáját magyarból. Segít a más régiókban élő eltűnteknek, vagy bajbajutottakon, mint egykor nekünk is segítettek. Most már csak meghatódok azon, hogy mennyire szerencsésnek vallhatjuk magunkat azzal, hogy ránk találtak. A magyarok.
A nő, aki azon a napon tartott a kezében, a mostoha anyám lett, akit szeretek és tisztelek. Diósi Barbara, 39 éves, és a csoportnál orvos. Apa Manuel Rodriguez Duliesa, 43 éves, és az ő történetét is tudjátok már. Barátaim Kapos Dóra, velem egy idős, egy suliba és egy osztályba járunk, a Pápai Petőfi Sándor Gimnáziumba, általános tagozatra. Szintén velem egy idősek, de a magas fokú német osztályba jár Horváth Natasa és oszálytársa Szücs Janka. Hogy fiúkról is beszéljek... Sípos Flórián, 17 éves, és osztály társak vagyunk, bece neve Sipi. Szabó Attila pedig a két tannyelvűre jár, de már tervezték a tanárok, hogy kiteszik onnét mert eszméletlen amit produkál. Hát, tényleg eszméletlen. :) Nem tagadom, hogy bejön... mert tényleg bejön. Csak van barátnője, és egyébként is csak havernak tart. Nem is akarom magamat azzal etetni minden nap, hogy így Atis, meg úgy Atis... Laci, Bálint és Balázs a három kocka haver, akikkel mindig el tudok témázni. Mindig érdekel, hogy mi olyan klassz azokon a játékokon, amiket ők annyira istenítenek. Persze őket az nem érdekli, hogy én érdeklődöm a "gépek" és "pc"-k iránt, mert nagyjából az összes kérdésemmel szét fárasztom az agyukat. Vicces. Geri és Karcsi kilencedikesek, de velük is jól el vagyok. Szünetekben mindig összefurok velük a büfében, vagy a folyosókon és leállunk beszélgetni. Ennyit a barátaimról. Bővebben azért nem informálok róluk, mivel a következő bejegyzés róluk szól majd. :)
Hű. Jó hosszú kis prológus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése